Örökhajtós telefon

Örökhajtós telefon

Örökhajtós telefonTörténetek Istennel Sárbogárdtól Hatvanig
„Ez a könyvecske egy csokornyi bizonyságtétel. Továbbadása annak, amit gyermekkoromban szüleimtől hallhattam, és én magam is átélhettem Istennel. A kedves Olvasó némi korrajzot is talál az aprócska leírásokban, érzékelheti a háború utáni ébredés sodró erejét, és átélheti a rendszerváltás körüli idők tavaszváró vágyakozását is. Megerősödhet azon meggyőződésében, hogy Isten ma is Isten: beszél hozzánk és erőteljesen munkálkodik világunkban” – így kezdi a lelkipásztor Szerző történeteit, amelyek magukért beszélnek, magukkal ragadva az Olvasót.
„Amint olvasom dr. Tatai István istenes történeteit – vallja a tudós barát, Telegdi József –, megragadnak az emberi sorsok, sorsfordító mozzanatok, események; életváltoztató döntések sorakoznak egymás után; belső harcok, vívódások tárulnak elém, melyek örömteli felszabadultságban folytatódnak. A régi barátból már-már magam is családtaggá válok, közben részt veszek a pezsgő gyülekezeti életben, sőt elutazom távoli országokba is. Az egész könyv a láthatatlan Isten konkrétumokban megnyilvánuló, kézzelfogható tetteiről tanúskodik. Egy-egy sztori kapcsán hangosan fölnevetek, látva az Úr humorát, aztán beleborzongok a magával sodró elhívás-történetbe, majd szinte kicsordulnak a könnyeim a meghatottságtól – Isten senkinek se marad adósa, különösen annak nem, aki az eke szarvára tette a kezét, és hátra nem tekintve, odaszántan követi őt.”
Én vagyok Megvigasztalótok

Én vagyok Megvigasztalótok

Én vagyok MegvigasztalótokA vigasztalás nemcsak egy konkrét esetre vonatkozik, mint például gyász, betegség, csalódás. Hanem egész életünk vigasztalásra szorul ebben a siralmas világban. Ez a gondolat indította az 1990-es évek elején Szabó Imre sárbogárdi lelkipásztort és feleségét, Szabó Évát, hogy »Vigasztaló« címmel kéthavonta megjelenő körlevél induljon a velük testvéri közösségben élők összefogására, és az egymással való kapcsolat ápolására. 
Az azóta több mint négyezer példányban megjelenő testvéri körlevél túlnőtt egy kegyességi csoport hatókörén. Kötetünk válogatást közöl a Vigasztaló hitet és reménységet ébresztő soraiból. Bizonyságtételeket, vallomásokat olvashatunk életről, halálról, szeretetről, megbocsátásról, közösségről, gyógyulásról, megújulásról.

Egy rövid bizonyságtétel:

„Fiatal keresztyén voltam. Sok kérdésem volt. Egyszer megkérdeztem egy idős, hívő lelkészt: Mondd Bátyám, hol van a szeretet határa? Az a vonal, melyet átlépve az ember már átesik a ló másik oldalára.
Bámulva nézett rám: A szeretet határa? – kérdezte. A szeretetnek nincs határa.”

Illés kenyerén

Illés kenyerén

Illés kenyerénÍrások, dokumentumok Dobos Károly református lelkipásztor kitelepítésének éveiből

Válogatta és szerkesztette: Miklya Luzsányi Mónika

Dobos Károly 101 évet élt, végigélte, s nagyobb részt végig is szolgálta a 20. századot. Tíz évig volt a KIE utazótitkára, majd a budapesti Fasori gyülekezetben szolgált Szabó Imre esperes mellett. A háború után, a kommunista fordulat idején is rendületlenül folytatta gyülekezetépítő munkáját, s gyűjtést szervezett a kitelepítetteknek. A pártállam ezt nem nézhette el, 1952-ben koholt vádak alapján őt is kitelepítették, a Bács-Kiskun megyei Szankra helyezték. 50 éves volt akkor. Isten kezéből fogadta el az áldásokat és próbákat egyaránt, mint Pál apostol, tudott bővölködni és szűkölködni is. A szanki szűk esztendőket hosszúra szabta az Úr, 12 évig tartott Dobos Károly száműzetése a pusztán, de ahogy Illést a hollók etették, úgy kapott ő is megerősítést naponként odafentről. Szankon és a környező szórványokban tovább folytatta gyülekezet-építő munkáját. Életének ebből a próbás, mégis áldásokkal teli szakaszából való az a lelki napló, melyet most – néhány fontos dokumentum kíséretében – közzéteszünk.

„Ez a kötet szerényen, de hűségesen tükrözi Dobos Károly nehéz, küzdelmes, de Urához mindvégig, minden körülmények között hű, szolgáló lelkét, ugyanakkor szemléletes, valós képet ad az 1950-es és 1960-as évek egyházi és politikai helyzetéről, az igen »kemény időkről«. Dobos Károly élete, hűséges szolgálata példaként állhat előttünk: a »nehéz időkben« is lehet helytállni (sőt templomot építeni!). Jó, hogy ezek »megírattak a mi tanulságunkra«.”
Dr. Ladányi Sándor,
a KGRE Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezető tanára

Isten kenyerén

Isten kenyerénNégy személyes hangú bizonyságtétel Isten kegyelméről, megváltó szeretetéről, a Szentlélek közelségéről.  Katona Imre, Katona Imréné, özv. Kőhalmi Pálné és Damásdi Gábor bizonyságtételei.  

Miért használta Isten D. L. Moody-t?

Miért használta Isten D. L. Moody-t?

Miért használta Isten D. L. Moody-t?D. L. Moody 1837-ben született Amerikában, egy kilenc gyermekes szegény családban. Nem végzett teológiát, ám alacsony iskolai végzettsége ellenére is korának legnagyobb evangelizátorává vált. Prédikációival tornacsarnokokat töltött meg, előadásai hatására sok százan jutottak hitre. Mi volt Moody titka? Közvetlen munkatársa keresi e kérdésre a választ rövid írásában.

„D. L. Moody a XIX. század utolsó napjaiban halt meg. Dr. R. A. Torrey volt valószínűleg a legközelebbi barátja és munkatársa. Dr. Torrey volt a Moody Biblia Intézet első felügyelője és egy olyan tanulmányi rendet épített ki az Intézetben, mely több hasonló intézet számára is minta lett.
Mikor Moody meghalt, Torrey lett a vezetője azoknak a világméretű kampányoknak, melyek Ausztrália, Anglia és Amerika nagyvárosaiban mentek végbe. 1923-ban kérték fel Dr. Torrey-t, hogy tartson egy hálaadó istentiszteletet „Miért használta Isten D. L. Moody-t?” címmel.
Ezt a beszédét közöljük, mely – ahogy Torrey mondta – nemzedékének legnagyobbjáról szól.”
John R. Rice

A Lélek sodrában

A Lélek sodrában

A Lélek sodrában

Józan László élete és munkássága

Józan László már fiatal lelkészként konferenciatelepet szervezett, majd a Missziói Munkaközösség Evangelizációs Munkaágának vezetője lett a Református Egyházban. Szolgálata révén indult be országos szinten az evangelizációs mozgalom. Missziói munkáját a meghurcoltatás éveiben sem adta fel: gyülekezetében ébredés indult, majd a karizmatikus mozgalom jelentős egyéniségévé lett.

„Lehettek a magyar református egyház életében a XX. században nagyobb teológusok, jelesebb egyházkormányzók, figyelemreméltóbb egyházpolitikusok, többarcú ébredési emberek; de olyan – egyértelműen az igéért és egyházáért élő, szolgáló, tanuló és tanító, harcoló alakja nem igen volt, mint Józan László, aki emellett nem volt azért utolsó teológusnak sem, egyházkormányzónak sem, egyházpolitikusnak sem és az állandó növekedést munkáló ébredési embernek sem.”
Veresegyházi László

Az Ő nevéért...

Az Ő nevéért…

Az Ő nevéért...

A XX. szd-i magyar protestáns egyházi ébredés sajátos színfoltját képezi a zsidóüldözések idején keresztyénné lett evangelizátorok tevékenysége. Hajós Mária (Médi), a II. vh. előestéjén keresztyén hitre jutott fiatalasszony angol nyelvi magánóráin számos később jeles személyiség került kapcsolatba a keresztyénséggel. Férjével, Hajós Emillel együtt részt vett a Jó Pásztor misszió zsidómentő munkájában, majd a háború után árva gyerekeknek működtettek egy egyházi otthont. Férje halála (1959) után Németországban, majd Amerikában lett neves evangelizátor.

„Amikor Isten lepergette lelki szemeim előtt életem eseményeit, mint valami filmet, olyan élethelyzetek is elém kerültek, amelyek mélyen megrendítettek. »Uram, mindezt nem teregethetem ki ilyen egyszerűen!« – támadt föl bennem az ellenkezés. De meg kellett értenem, hogy senki nem tud ezen a világon annyi gyöngédséggel és mégis olyan határozottan meggyőzni, mint az Úr maga, aki látja azokat is, akiket egy másik ember életében tetten érhető cselekedetei révén kíván bátorítani és új hitbeli lépésekre elhívni. Életem történetében nem én vagyok tehát elsősorban az, aki az olvasó figyelmét megérdemli, hanem maga Isten, aki életemet alakította. Nem csoda hát, hogy e könyv írását a szó szoros értelmében a »meghalás« folyamataként éltem át. Szabályszerűen meg kellett küzdenem belső, emberi ellenállásommal. De az Úr csodálatosan győzelemre vezetett ebben a küzdelemben is.”

Szabó Imre

Szabó Imre

Szabó Imre

Szabó Imre

A Budapesti Református Egyházmegye első esperese

Szabó Imre volt 1932-től az újonnan alakult Budapesti Református Egyházmegye első esperese. Gyülekezeteket hozott létre, templomok, iskolák építésére teremtette elő a pénzt, megelevenítette a presbiteri, diakóniai szolgálatot, az ifjúsági és gyermekmissziót. A háborúban és a háború után is segített, akinek tudott, még „száműzetése” helyén, a szabolcsi Bujban is. 1951-ben ugyanis lemondatták esperesi tisztségéről, s ’52-től Buj község lelkipásztora lett, 1955-ben bekövetkezett haláláig. „Ezt írja naplójában: »Oh, bár Isten adna erőt nekem is és sokaknak az ő akarata megértésére és lelket az engedelmességre; mert mindennek titka az engedelmesség. Nem a töprengés – hanem az engedelmesség.« …Engedelmes akart lenni Isten Igéje iránt. Ezért ragadta meg Isten Szent Lelke, ezért kapott a gyakorlati építő munkára lelki ajándékot. Hogy tudjon egész életén keresztül szeretni, szolgálni, építeni, alkotni.” Draskóczy István

Elég néked az én kegyelmem...

Elég néked az én kegyelmem…

Elég néked az én kegyelmem...

Elég néked az én kegyelmem…

Damásdi Dénesné:

Egy református lelkipásztor szolgálatának első és utolsó tíz éve

Damásdi Dénes református lelkipásztor a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház (református-evangélikus gyülekezet) lelkésze volt tíz éven keresztül, tragikus haláláig. Ezalatt fáradhatatlanul tett-vett, szervezett, országhatárokon is átnyúló diakóniai és könyvmissziói munkát végzett, ő indította el a Parakletos Könyterjesztő és Könyvkiadó Szolgálatot. Ám nemcsak e sokféle tevékenységgel vívott ki tiszteletet magának, hanem ahogyan élt, ahogy szeretni tudott másokat. Most sem egy száraz gyülekezettörténetet vagy életrajzot vehet kezébe az olvasó, hanem személyes vallomástételt a pótolhatatlan férjről, apáról, barátról, lelkészről, szolgatársról – özvegye, Damásdi Dénesné elengedés-történeteként.

„Nem szerette, ha nagytiszteletű úrnak szólítják. Ő mindenkinek egyszerűen csak Dénes volt, esetleg Dénes bácsi a hittanosoknak, vagy ha nagyon ragaszkodott valaki a hivatalos megszólításhoz, akkor lelkész úr. És persze katolikus városban élve, néha még Dénes atya is lett belőle.
Igen, Dénes. Róla szeretnék írni, ami nekem, aki a legközelebb álltam hozzá, nem is olyan egyszerű feladat. Sokáig gondolkodtam, hogyan is kezdjek hozzá: írjak gyülekezet-történetet, életrajzot, vagy csak az emlékeket gyűjtsem össze? Aztán rájöttem, hogy ilyen közelről nem tudok tárgyilagos lenni, s hogy egy-egy beszélgetés- vagy prédikációtöredék, egy-egy villanásnyi betekintés személyes életébe talán többet megmutat abból, ki is volt ő valójában, mint a száraz adatok vagy tények. Személyében és életében úgy összeolvadt a gyülekezet, a szolgálat, a család, hogy egyikről sem lehet szólni a másik nélkül.” Damásdi Dénesné

Viharban

Viharban

Viharban

Egy magyarországi zsidó asszony élettörténete

Fischer Marianna budapesti zsidó családban született, s Hajós Mária hatására lett fiatalon keresztyénné. A második világháborút egy menhelyen vészelte át családtagjaival együtt. Közeli rokonsága csodával határos módon élte túl a zsidóüldözést. 1948-ban családjával együtt kalandos körülmények között kitelepült Amerikába. Viharban című visszaemlékezése izgalmas olvasmány. Nemcsak érdekfeszítő élettörténet, hanem fontos kordokumentum és értékes keresztyén bizonyságtétel is egyben. „Csak csodálkozni tudok, ha végigtekintek életemen, látva Isten kezének munkáit, aki azon az éjszakán így szólt hozzám az óvóhelyen: Az Úr az én oltalmam; a felségest választottad a te hajlékoddá. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a te sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Zsolt 91,9–11

Annak idején még nem igazán tudtam elképzelni, milyen nagy csodákat fogunk megtapasztalni az Ő kegyelméből. De ma már tudom, milyen nagy a mi Megváltónk. Tudom, hogy mindenkor Ő a mi Szabadítónk.” Fischer Marianna