Galiger, a kapucsengő
Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! – olvashatjuk a Példabeszédek könyvében és Hommer László Hangyameséjében is. A természet tele van tanításra alkalmas példákkal, és az állatok mindig is vonzották a mesemondókat. Az állatok szemével egy kicsit másképp mutatkozik meg az ember világa, mint amilyennek mi ismerjük. S akkor a tárgyak „szeméről” még nem is beszéltünk.
Hommer László meséi a példázatos történetek módján hívják az olvasót, legyen gyermek vagy felnőtt akár: Gyere a kutyához, a hangyához, a fejszéhez, a fűrészhez, a bothoz, no meg a kis bicskához, és tanulj. Van olyan bölcsesség, amit csak tőlük leshetsz el, ha helyén van a szíved.
A hogyishívják-füzetek harmadik részében Hommer László négy példázatos meséjét olvashatjuk. Az Aranykutya egy fővárosi kóbor eb, akinek szíve vágya, hogy bárcsak aranyból lenne, és csodálnák őt is az emberek. A szegény pásztor nem vágyik többre, mint egy karámra, ami megkönnyítené a munkáját. A hangyaifjak egy korhadó fa odvába vágynak, ami gondtalan életet ígér a téli napokra is. Bebec pedig, a vidéki kóbor kutya csak egy szál kolbászra vágyik, amit szeretne elcsenni a hentesről. De mire vezetnek a kívánságok?
