Cs. Szabó Sándor: József köpönyegében


Hitoktatás és drámapedagógia

„Rég találkoztam ilyen friss, erőteljes, saját gyakorlatra épülő drámapedagógiai jegyzettel, mint Cs. Szabó Sándor jelen munkája” – ezzel a mondattal kezdi ajánlását a szemlézni kívánt könyv hátlapján Gabnai Katalin, a magyarországi drámapedagógia egyik legismertebb és legelismertebb képviselője. Talán legtöbbünkkel ez az egy mondat már megvetetné a könyvet, most mégis „lapozzunk bele”, vegyük szemügyre, milyen tartalom rejtőzik a játékosan kedves külső és e csábító „cégér” mögött.

A legszembetűnőbb talán az, hogy a sorok mögül végig „beszél” hozzánk valaki. Akkor is, amikor megosztja a munka megszületésével kapcsolatos részleteket, akkor is, amikor egy ötrészes fiktív – Képzelt riport a tízpercekben főcímet viselő – interjúban állítja reflektorfénybe a könyv alcímében jelzett kérdést (azaz személyes viszonyulását ahhoz), majd az elméleti és gyakorlati alapozás, illetve az óra- és foglalkozásvázlatok kidolgozása idején is. (Előző rész az Érezzétek és lássátok, utóbbi az Aki tudja, csinálja címet kapta.) Cs. Szabó Sándor végig „ott van” tehát a könyvben, miközben – a fiktív interjúban – a „drámás” hittan létjogosultságát bizonygatja, empátiával bíztatja a sokféle kérdés kereszttüzébe és számtalan megoldandó helyzet elé állított katekétát: higgyen benne, hogy lehet és főleg jó és hasznos így hitre vezetni a rábízottakat. „Én meg azt mondom, hogy a hittant lehet úgy is tanítani, hogy ne legyen senki számára unalmas. Elvégre az Ige nem valami elvont dolgokról szól, hanem olyanokról, amik a lehető legközelebbről érintenek minket. Gyakorlatilag rólunk, vagy pontosabban rólunk szól” – írja. Már ez a kérdés-felelet forma is sokkal élvezetesebb, mintha hosszú elméletben fejtegetné a drámapedagógia és a hittan összeházasításának lehetőségeit. Olyan, mintha ez is egy drámajáték része lenne, amiben a (még) kételkedő olvasó és a szerző folytat párbeszédet egymással. Cs. Szabó Sándor jól tudja, az olvasó így sokkal jobban „belefolyik” a témába, és valószínűleg bátrabban indul el a drámás hittan kalandos útján.

Az Érezzétek és lássátok című fejezetben a drámapedagógia és a hitoktatás tartalmi meghatározására törekszik, majd a biblia drámapedagógiai jellegű eszköztárát veszi nagyító alá, szemléletes példákat ragadva ki az Ó- és Újszövetségből egyaránt. A szerző a drámapedagógia kifejezést összefoglaló névként használja a könyvben, s ért alatta „minden olyan feladatot, gyakorlatot, ami mind a tanárt, mind a tanulót kimozdítja a katedráról/padból, s megadja, megadhatja neki a ráismerés és a felismerés élményét. Hittanról szólván, mi esetünkben pedig az egymással és a hirdetett Igével való találkozás élményét élheti meg, ami minden hittanórának, gyülekezeti vagy ifjúsági munkának elérendő célja kellene hogy legyen”.

A drámapedagógiai munkaformák ismertetését a tényleges (drámás) óratervezés lépéseinek alapos bemutatása utánra teszi, így azok olvasása során a katekéta akár már egy – esetleg közben kigondolt – bibliai történet dramatikus feldolgoztatását is tervezheti. Az egyes játékformák számbavételét néhány „sablon”, azaz állandósult forma, ill. szervezési eljárás leírása követi. A kerettávolságok, az élőbábos játék, a bírósági tárgyalás, a vita, a beszélgető-műsor, a vetélkedő tulajdonképpen olyan keretek, amelyeket mindig más történettel, anyaggal tölthet fel a pedagógus. – A részletes leírásokat is átszövik Cs. Szabó Sándor személyes tapasztalatai, élményei; a szerző folyamatosan figyel arra, hogy a drámapedagógia alkalmazásában kezdő katekétának minél több segítséget és bátorítást nyújtson.

A kézikönyv harmadik egysége kész témafeldolgozásokat hoz: az összesen 12, különböző drámapedagógiai munkaformákkal elképzelt iskolai áhítat, hittanóra- és foglalkozásvázlat, valamint szerepjáték és néhány kisebb játék, bemelegítő, lazító részletes leírása során a szerző – jó pedagógusként – gyakorlatba ülteti a korábban elmondottakat, az itt-ott megjelenő új fogalmakat pedig helyben magyarázza. Személyes tapasztalatainak megosztása itt is további segítséget jelenthet. A figyelmes olvasó-tanulók könnyen megérthetik, mi motiválja például a belső hang, az időlassítás, a pillanatképek, a bírósági tárgyalás megfelelő helyekre javasolt illesztését, vagy – főleg a nagyobb osztályosok esetében – a kerettávolságok, beszélgetőshowk stb. hittanórába építését. A kötet végére illesztett fotóalbum részletes leírással kísért gazdag képsorai még tovább visznek: már nem csak elgondolni, de látni is lehet mindazt, amit a szerző közel kilencven oldalon próbál átadni olvasóinak. A saját hittanos csoportjainak tartott órák és foglalkozások idején készült képek jól mutatják, a drámajáték – a maga „eszköztelenségével” – milyen nagyszerű „eszköz” lehet a katekéta kezében a gyerekek öröm- és szeretetteli foglalkoztatására.

A bemutatott elmélet és a gyakorlati példák talán több katekétát is elindítanak a drámás hittan gyermeknek és tanárnak egyaránt élményt nyújtó útján. S ez már több is annál, mint amire Cs. Szabó Sándor gondolt könyvének megírása idején. Szándéka szerint ugyanis a József köpönyegében című munka „egyfajta kis úticsomag, túlélőcsomag, minimális mértékben minden egy helyen, ami ahhoz kell, hogy más is el tudjon indulni, ha kedvet kap hozzá, vagy ha szükségét érzi”. S ha mégis több (is) ennél, azért mindenki csak hálával adózhat.

Ozsváth Judit

(Megjelent: Keresztény Szó, XXI. évf. 2010/10. sz. 8.)