EZÜSTSZÍN FONÁL

 

versek gyermekeknek és gyermeki lelkű felnőtteknek


Lehetsz akár gyerek, akár felnőtt, vágyódhattál te is arra, vagy átélhetted már, milyen jó „Dúdolgatni halkan / símogatni szépen / ringatózni ölben / nyújtózkodni szélben / kuporogni hóban / melegedni télben / elterülni földön / Isten tenyerében.” Ilyen dúdolgató útra hív az Ezüstszín fonál verseivel, képeivel, együtt ringatózni, nyújtózkodni, növekedni Isten oltalma alatt.
Hol kezdődik a séta? Merre járhat az olvasó? „Föld felett, ég alatt...” – derül ki a Kertek ciklus mottójából. Együtt mászhat fel Norbival a vén fatörzsön, meglátni a végtelent, együtt szaladhat Tündével virágcsokros titka nyomában, s ha kell, együtt suhanhat át Mókus Mártonnal egy fénysugáron. Aminek a vége persze nem is lehetne más, mint jóleső pihenés a köd-dunna alatt, s egy kis téli öröm hókóstolgatással.
Egy hintaszékben kuporgó kislány állítja meg a hóutakat a következő ciklus, a Dúdoló elején, hogy melegebb vidékre, emberközelbe hívjon tükörszemeivel, ahol még a tehervonat is „utasokat áhítozik”. Eszter ujjai közt megvillan a selyem cérnaszál, a homokgödör mélyén a király kincse rejtőzik, s Meme panaszkodik: „Nyomnyafogja ez a csat a fejemet.” A felnőttek is szereplői ennek a világnak: mint például az egyszeri drótostót, vagy apa a kérdéseivel, válaszaival és morzsás szakállával.
A Pásztorének ciklusában „Isten ott van mindenütt”, mint ahogy eddig is ott volt, legfeljebb nem vettük észre, úgy belefeledkeztünk a játékba. Most csönd szól az ég alól, majd ismerősök lépnek elénk a Bibliából, Ábrahám, Dávid, és a viruló orrú Góliát. S persze asszonyok, férfiak Jézus közeléből, egy pásztor, báránnyal a vállán, egy lámpás, egy véka, madarak és liliomok, még Doktor Törpe Tihamér is az okoskodásával a kései utódok közül. Miért e felvonulás? Hogy együtt örüljünk a végén, együtt ünnepeljünk: „– Ó, a távol jött közel! / – Lehajol és ünnepel.”
Együtt örülnek velünk a képek is Kállai Nagy Krisztina jóvoltából, akinek kedvesen groteszk, groteszken kedves grafikái teszik teljessé ezt az elénk dúdolt világot. Szavak és színek, vonalak és ritmusok, összehangolt, mégis mindig meglepő és újat mondó kompozíció. Egy szép könyv. Érdemes kézbe venni. (Parakletos Kiadó, 2002)

(megjelent a Csodaceruza 2002. évi 6. számában)