Játékdobozok titkai


Miklya Zsolt

avagy egy rendhagyó termékismertetés


„Drága gyermekeim! Érzem, hogyan tér vissza az erőm. Tudjátok, mit? Érjetek utol, ha tudtok! - azzal fölpattant, szemei szikrákat szórtak, lábai remegtek, farkával vadul csapkodott. Hatalmas ugrással átzúgott a fejük fölött, és a Kőtábla túlsó oldalán ért földet. Teli szájjal kacagott. Lucy kézzel-lábbal rohant utána, hogy megfogja.”
Aslan, a beszélő oroszlán, Narnia uralkodója kislányokkal fogócskázik a kettéhasadt Kőtábla körül. Vidáman játszadozik. Méghozzá rögvest feltámadása után. Aslan Jézus Krisztus megszemélyesítője C.S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény c. regényében, ami gyerekeknek „meséli” az evangéliumot, az ő nyelvükön. Mert C. S. Lewis tud valamit Narniáról, ahol a Békesség Fejedelme uralkodik, párduc a gödölyével hever, borjú az oroszlánnal lakik, és egy kisfiú terelgeti őket, míg a kisded viperalyuknál játszadozik. Tudja, hogy a messiási kortól, lelkülettől nem idegen a játék, a gyermekek öröme, sőt: a feltámadás, újjászületés öröme is valami hasonló öröm.
De honnan bújtak ki C. S. Lewis állatai? (Merthogy Narniát seregnyi beszélő állat népesíti be.) Egy kekszesdobozból. Amit még kisgyerekkorában kapott a bátyjától, üresen. Ám az üres dobozt nemsokára állatok seregletével töltötte meg a képzelet, a doboz tere egész országgá növekedett, mert a belső tágasabb, mint a külső. A gyerekek ezt még tudják. Ezért is játszanak.

Persze nemcsak a gyerekek. Családi kirándulás Mátraházán, valamikor egy téli szünetben. Napközben a tél nyújtotta örömök: szánkózás, „popsizás”, ugrándozás a frissen hullott hóban. Esténként pedig bibliai activity. Három baráti család kicsinye-nagyja egy zsúfolt szobában kézzel-lábbal próbálja továbbadni a különben száraz vagy könyöklős (olyan könyökünkön-jön-ki) fogalmakat. Megannyi új íz, nézőpont, mozzanat. Amire másképp nem is gondol az ember. S megannyi új hang. A hangulat úgy éjfél körül kulminál. Amikor talán a fáradtságtól, talán az éjszaka sem nyugvó angyalok sajátos figyelmeztetéseként, a játékosnak nem ugrik be az éhínség. Pedig társai mindent megtesznek, hogy segítsenek. Az egyik még a törzsi táncot is eljárja, felpuffadó hasát simogatva, hátha könyörülnek rajta az istenek.
Akkor felkopogtatnak az alattunk lévő szobából. Uram, Isten, a püspöki lakosztály. Megfeledkeztünk róla, hogy nem vagyunk egyedül. (A püspök úr viszont nem feledkezett meg róla, kissé morcos volt másnap a reggelinél.) Ha az éhező afrikaiak nem segítettek, segít a párkányra szórt madáreleség. De az már szigorú némajátékkal, csendesen.
Ez a családi „csendes” hét adta meg élményhátterét, hogy a Talentumok c. játékunk megszületett. A Bibliában (is) megtalálható fogalmakkal, szókapcsolatokkal, rövid igékkel ismerkedhetnek meg általa a játékosok, valóban aktivizálva nemcsak magukat, a fogalmakat is. Amit egy új játékszervezés, a játéklehetőségekkel, mint talentumokkal való gazdálkodás tesz érdekesebbé.

A Talentumok egy közepes méretű dobozban elfér, hisz néhány kártyacsomagot és egy korongkészletet kellett benne elhelyezni csupán. A többi a játék során születik. De belefér-e ugyanebbe a dobozba egy játéktábla, ami a hagyományos társasjátékok tartozéka? Bele, ha föl van darabolva. Ez az ötlet, vagyis a dominóelv kellett, amit a labirintusjátékok is felhasználnak, s máris építhető volt a tartomány úthálózata – a Templom körül. Az Úton útfélen c. társas útvonaljáték első változatát szintén családi körben készítettük el és próbáltuk ki. Az egyszerű gyerekrajzok is megelevenítették a fantáziát, már a játéktér kialakítása izgalomba hozta őket. Mivel az úthálózat mindig másképpen alakul, s magában rejt új meglepetéseket, a játék sokáig nem válik unalmassá. A képzelet pedig tovább bővíti az adott lehetőségeket is. Kedves játéklehetőség, egyben matematikai feladvány az egyik gyerekcsapat próbálkozása: Fel lehet-e építeni az összes útvonalelem felhasználásával egy olyan úthálózatot, amelyben nincsen szabad útvégződés? (Ahelyett, hogy elárulnánk a megfejtést, javaslom a bátor vállalkozónak, próbálja ki.) A gyerekek megtalálták a választ. S ha már a geometriánál tartunk, kiadói szinten is megoldottunk egy problémát: sikerült elhelyezni egy nagytáblás játékot egy középméretű dobozban, ami jelentős mértékben csökkentette a költségeket (a vásárlóét is).

Ha játék, legyen továbbra is doboz. Ezúttal valóban a legkisebb. Amibe egy memóriakártya csomag belefér. Maroknyi térfogatban egy egész világ. És ha már világ, ami a képek által kitárul, legyen még tágasabb. A szokványos memóriakártyák lappárjai nem különböznek egymástól, legfeljebb a rá írott igék vannak kettévágva, ami viszont játék közben nem érvényesül. Mert a játékos csak a képre figyel (ha szavakat lát, azt is mint képet jegyzi meg). De ha különbség van a képek között, mégis lényegi a kapcsolat, a memória mellett a képzelet is működésbe lép.
A Sátor, szőlő, oroszlán... c. memóriajátékunk a rész-egész viszonyra épül. Ószövetségi személyek, és hozzájuk tartozó tárgyak, állatok, növények az egyik képen, maga a kiemelt tárgy, élőlény a másikon. Míg a gyerek párosít, képzeletében kiegészíti a részletet, s hozzárendeli a teljes képet. A gyerekek élvezik, s már óvodás korban is ügyesen játsszák. Votin Dóra barátságos rajzai közelebb viszik hozzájuk a bibliai személyeket.

Dobozok után következzen a mappa. Egy színes papírdosszié, aminek tartása van, mégsem doboz. S amibe már egy A3-as játéktábla is belefér. A többi, a játék tartozékai pedig félkész állapotban. Újabb sikerrel megoldott matematikafeladvány: a játék így harmadannyiba kerül, mint egy játékbolti nagy dobozos játék. Ami lehetővé teszi, hogy több olyan játékötlet is napvilágot lásson, ami segíti a hitoktatást, háromszoros áron viszont megvalósíthatatlan lenne.
De nem az olcsóság és praktikus megjelenés a fő erénye mappás játékainknak. Hanem a játékmozzanat és -nyelv megjelenési lehetősége a hitoktatás száraz, könyöklős területein, mint például az aranymondás-tanítás, vagy a szómagyarázat. Ábrahám Károlyné: Mesterségem címere c. komplex játékában a bibliai mesterségek elevenednek meg a gyerekek előtt. Miklya Zsolt: Vesd ki a hálót! c. játéka pedig az újszövetség tanítványi alakjait „aktivizálja”. S további témák várnak még kiadásra, bővítve a hitoktatók eszközkészletét.

Mindeddig úgy tűnik, mintha a játék csak „dobozhoz” és pénztárcához kötődő eszköz lenne a felnőttek kezében, pedig korántsem így van (még ha a gyakorlat ezt is mutatja gyakran). Gyakorló hitoktatók által alkalmazott és kitalált játékokat gyűjtöttünk össze A Bibliából jöttem... c. kiadványunkban. Olyan „kisjátékokat”, melyek akár alkalmi vagy kevés eszközzel is megvalósíthatók, a legkülönfélébb helyzetekben. A játékok nagyobb része nem „eredeti” a szó szorosan vett értelmében. Eredeti viszont az alkalmazás, ahogyan egy hittanórai, gyülekezeti szituációban be lehet azokat vonni a bibliai tanításba.
Kedves kép a Mocsárjárás egy gyülekezeti gyerekalkalmon, amikor a gyerekpárok, csoportok papírlaptalpakat rakosgatva haladtak egymás nyomában az Úrasztala körül. Vagy a Mi vagyok? tárgykeresése tapintás alapján egy dobozba vagy hátizsákba nyúlva, ami egy teremnyi gyereket képes motiválni és izgalomba hozni. De említhetném azt a lázas „szerkesztőségi munkát” is, amit a Szamár-info szerkesztésével töltöttünk el együtt a gyerekekkel. Az izgalmat, hogy kész leszünk-e vele időben, s főleg hogy mit fognak szólni hozzá a gyülekezet felnőtt tagjai. Aztán megkönnyebbültünk, amikor a hálaadó istentiszteletre egybegyűltek arcán valóban ott bujkált egy huncut kis mosoly, az a csodára nyitott gyermeki öröm. Ami által megnyílhat egy ország, a belső tágasabbá válhat, mint a külső.

(megjelent a Biblia és Család 2005. decemberi számában)