Bolygóközi találkozás egy műkeresztyénnel

 

Volt már ilyen, vagy mégsem? Magyar keresztyén sci-fi. Most végre van. Kissé késői gyerek? De megszületett! Cs. Szabó Sándor kis kötete igazán bátor vállalkozás. Üdítően ötletgazdag és nyelvileg is leleményes. A helyszín a sci-fikben szokásos galaktikus tér. Az emberiség természetesen már belakott számtalan bolygót, ahol felszín alatti mesterséges városokban él. Van egyház is, mintha hasonló is lenne ebben-abban a maihoz: bürokratikus felépítéssel és gazdagsággal ott, ahol nem biztos, hogy szükség lenne rá, és szegénységgel ott, ahol a legtöbben várnak segítségre. Az újdonság a PRÓN. Azaz programozott klóntermék. Amolyan műember számítógépaggyal. A prón és az egyház pedig úgy találkoznak, hogy a gyártó gazdasági érdekből egy műlelkészt készíttet, hogy az egyház áldása segítségével kedveltesse meg a bolygók viszolygó lakosaival ezt a nagy nyereséggel kecsegtető, de etikailag kétes származású lényt:

„– Keresztyén prón??? – nyögte még egyszer Lez.
– Igazi áldás, nem? – merengett az elnök. – Oda megy, ahova küldjük. S profi: a lelkészképző teljes anyaga ott van a fejében, és nem úgy, mint a magukéban, hogy szigorlat után egyből elfelejtik, hanem mindenre emlékszik. És úgy viselkedik, ahogy viselkednie kell. Keresztyén módra. Még ha akarná, se tudná megszegni a Tízparancsolatot, hiszen arra van beprogramozva, hogy megtartsa. Ideális lelkész. Akire mindig is vártunk.”

Ugye most már te is érzed a feszültséget, kedves olvasó?
Műélvezet közben nem lesz nagyon nehéz megfejtened, hogy milyen mai problémákat vet fel és tárgyal a szerző ebben a galaktikus környezetbe helyezett sztoriban. Kimondottan egyházi problémákat. Kimondottan kétféle értelemben is: mármint, hogy a keresztény közösségek problémái ezek, és végre valaki ki is mondja őket és foglalkozik velük: játékosan és nem fenyegetően, együtt érzően és nem törvényeskedéssel.
„Immár kész a leltár” a titkos belső férgekről – mondhatnánk költőinkkel: hatalmaskodó egyházi vezetés, megalkuvás a gazdasági nyereségért, képmutatás, álszenteskedés, testiség, lelkészhiány a bányászvárosokban. Megannyi téma – talán sok is egy kötetbe. A legérdekesebb persze ez a „tökéletes műkeresztyén” kérdés. Már csak ezért a gondolati csavarért is érdemes volt megírni ezt a sci-fit. A többi témából pedig tartalékolni lehetett volna egy következő kötetre! (Kicsit úgy érzi az ember, hogy egy mindentbeleleves készült, és a nyersanyagok feldolgozása nem ment megnyugtatóan végbe. Ám remélem, maradt még némi sütnivaló a kétségtelenül tehetséges szerző kamrájában.) Én várom a következő történetet!

(Cs. Szabó Sándor: Prón, Parakletos, 2003)

Naszádi Krisztina
(megjelent a Jelige magazinban)