• Magyar
Zákeus

Zákeus

ZákeusAz „Így szól hozzám a Biblia” sorozat kis füzeteit a holland festőművész, illusztrátor, Kees de Kort képi világa fogja egységbe, mintegy a kép nyelvén mesélve el a történeteket. Magával ragadó ez a képi világ, megérinti, bevonja az olvasót, legyen az felnőtt vagy gyermek. Nem megszépített, „europid” környezetet és figurákat teremt a művész, hanem valóban Jézus kortársainak érezhetjük magunkat a sok héber karakter láttán. Így lesz világképe igazán bibliai, ugyanakkor a ma emberének szóló. A szöveg is követi a bibliai s egyben mai látásmódot: tömören, lényegre törően mondja el a történeteket, hűen a bibliai szöveghez, mégis alkalmazkodva a gyerekek befogadói szintjéhez. Nem gügyög, hanem egyszerűen, tisztán szólal meg – puritánul. S aki követni szeretné az eredeti bibliai történeteket, azt is megteheti: a füzetek végén a protestáns új fordítású Biblia tolmácsolásában olvashatja el őket.

A Lélek sodrában

A Lélek sodrában

A Lélek sodrában

Józan László élete és munkássága

Józan László már fiatal lelkészként konferenciatelepet szervezett, majd a Missziói Munkaközösség Evangelizációs Munkaágának vezetője lett a Református Egyházban. Szolgálata révén indult be országos szinten az evangelizációs mozgalom. Missziói munkáját a meghurcoltatás éveiben sem adta fel: gyülekezetében ébredés indult, majd a karizmatikus mozgalom jelentős egyéniségévé lett.

„Lehettek a magyar református egyház életében a XX. században nagyobb teológusok, jelesebb egyházkormányzók, figyelemreméltóbb egyházpolitikusok, többarcú ébredési emberek; de olyan – egyértelműen az igéért és egyházáért élő, szolgáló, tanuló és tanító, harcoló alakja nem igen volt, mint Józan László, aki emellett nem volt azért utolsó teológusnak sem, egyházkormányzónak sem, egyházpolitikusnak sem és az állandó növekedést munkáló ébredési embernek sem.”
Veresegyházi László

Az Ő nevéért...

Az Ő nevéért…

Az Ő nevéért...

A XX. szd-i magyar protestáns egyházi ébredés sajátos színfoltját képezi a zsidóüldözések idején keresztyénné lett evangelizátorok tevékenysége. Hajós Mária (Médi), a II. vh. előestéjén keresztyén hitre jutott fiatalasszony angol nyelvi magánóráin számos később jeles személyiség került kapcsolatba a keresztyénséggel. Férjével, Hajós Emillel együtt részt vett a Jó Pásztor misszió zsidómentő munkájában, majd a háború után árva gyerekeknek működtettek egy egyházi otthont. Férje halála (1959) után Németországban, majd Amerikában lett neves evangelizátor.

„Amikor Isten lepergette lelki szemeim előtt életem eseményeit, mint valami filmet, olyan élethelyzetek is elém kerültek, amelyek mélyen megrendítettek. »Uram, mindezt nem teregethetem ki ilyen egyszerűen!« – támadt föl bennem az ellenkezés. De meg kellett értenem, hogy senki nem tud ezen a világon annyi gyöngédséggel és mégis olyan határozottan meggyőzni, mint az Úr maga, aki látja azokat is, akiket egy másik ember életében tetten érhető cselekedetei révén kíván bátorítani és új hitbeli lépésekre elhívni. Életem történetében nem én vagyok tehát elsősorban az, aki az olvasó figyelmét megérdemli, hanem maga Isten, aki életemet alakította. Nem csoda hát, hogy e könyv írását a szó szoros értelmében a »meghalás« folyamataként éltem át. Szabályszerűen meg kellett küzdenem belső, emberi ellenállásommal. De az Úr csodálatosan győzelemre vezetett ebben a küzdelemben is.”

Szabó Imre

Szabó Imre

Szabó Imre

Szabó Imre

A Budapesti Református Egyházmegye első esperese

Szabó Imre volt 1932-től az újonnan alakult Budapesti Református Egyházmegye első esperese. Gyülekezeteket hozott létre, templomok, iskolák építésére teremtette elő a pénzt, megelevenítette a presbiteri, diakóniai szolgálatot, az ifjúsági és gyermekmissziót. A háborúban és a háború után is segített, akinek tudott, még „száműzetése” helyén, a szabolcsi Bujban is. 1951-ben ugyanis lemondatták esperesi tisztségéről, s ’52-től Buj község lelkipásztora lett, 1955-ben bekövetkezett haláláig. „Ezt írja naplójában: »Oh, bár Isten adna erőt nekem is és sokaknak az ő akarata megértésére és lelket az engedelmességre; mert mindennek titka az engedelmesség. Nem a töprengés – hanem az engedelmesség.« …Engedelmes akart lenni Isten Igéje iránt. Ezért ragadta meg Isten Szent Lelke, ezért kapott a gyakorlati építő munkára lelki ajándékot. Hogy tudjon egész életén keresztül szeretni, szolgálni, építeni, alkotni.” Draskóczy István

Elég néked az én kegyelmem...

Elég néked az én kegyelmem…

Elég néked az én kegyelmem...

Elég néked az én kegyelmem…

Damásdi Dénesné:

Egy református lelkipásztor szolgálatának első és utolsó tíz éve

Damásdi Dénes református lelkipásztor a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház (református-evangélikus gyülekezet) lelkésze volt tíz éven keresztül, tragikus haláláig. Ezalatt fáradhatatlanul tett-vett, szervezett, országhatárokon is átnyúló diakóniai és könyvmissziói munkát végzett, ő indította el a Parakletos Könyterjesztő és Könyvkiadó Szolgálatot. Ám nemcsak e sokféle tevékenységgel vívott ki tiszteletet magának, hanem ahogyan élt, ahogy szeretni tudott másokat. Most sem egy száraz gyülekezettörténetet vagy életrajzot vehet kezébe az olvasó, hanem személyes vallomástételt a pótolhatatlan férjről, apáról, barátról, lelkészről, szolgatársról – özvegye, Damásdi Dénesné elengedés-történeteként.

„Nem szerette, ha nagytiszteletű úrnak szólítják. Ő mindenkinek egyszerűen csak Dénes volt, esetleg Dénes bácsi a hittanosoknak, vagy ha nagyon ragaszkodott valaki a hivatalos megszólításhoz, akkor lelkész úr. És persze katolikus városban élve, néha még Dénes atya is lett belőle.
Igen, Dénes. Róla szeretnék írni, ami nekem, aki a legközelebb álltam hozzá, nem is olyan egyszerű feladat. Sokáig gondolkodtam, hogyan is kezdjek hozzá: írjak gyülekezet-történetet, életrajzot, vagy csak az emlékeket gyűjtsem össze? Aztán rájöttem, hogy ilyen közelről nem tudok tárgyilagos lenni, s hogy egy-egy beszélgetés- vagy prédikációtöredék, egy-egy villanásnyi betekintés személyes életébe talán többet megmutat abból, ki is volt ő valójában, mint a száraz adatok vagy tények. Személyében és életében úgy összeolvadt a gyülekezet, a szolgálat, a család, hogy egyikről sem lehet szólni a másik nélkül.” Damásdi Dénesné

Viharban

Viharban

Viharban

Egy magyarországi zsidó asszony élettörténete

Fischer Marianna budapesti zsidó családban született, s Hajós Mária hatására lett fiatalon keresztyénné. A második világháborút egy menhelyen vészelte át családtagjaival együtt. Közeli rokonsága csodával határos módon élte túl a zsidóüldözést. 1948-ban családjával együtt kalandos körülmények között kitelepült Amerikába. Viharban című visszaemlékezése izgalmas olvasmány. Nemcsak érdekfeszítő élettörténet, hanem fontos kordokumentum és értékes keresztyén bizonyságtétel is egyben. „Csak csodálkozni tudok, ha végigtekintek életemen, látva Isten kezének munkáit, aki azon az éjszakán így szólt hozzám az óvóhelyen: Az Úr az én oltalmam; a felségest választottad a te hajlékoddá. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a te sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Zsolt 91,9–11

Annak idején még nem igazán tudtam elképzelni, milyen nagy csodákat fogunk megtapasztalni az Ő kegyelméből. De ma már tudom, milyen nagy a mi Megváltónk. Tudom, hogy mindenkor Ő a mi Szabadítónk.” Fischer Marianna

Láng a hamu között

Láng a hamu között

Láng a hamu között

Kortörténeti és prédikációtöredékek Dobos Károly életének 1945-1952 közötti szakaszából

Isten szava élő, és ható. Nem lehet semmiféle pártcenzúrával betiltatni. Az szószékről elmondott prédikáció életeket, sorsokat fordíthat meg. Ám a magyar történelemben voltak időszakok, amikor a szólásszabadság csak papíron létezett. Amikor nem csak a szavakat, hanem a gondolatokat is cenzúrázták, akkor minden kimondott szónak súlya, következménye volt. Sokszor meghurcoltatásban, börtönévekben, vagy kitelepítésben mérhető következménye. Ma már nem tudjuk, mit jelentett a háború utáni ideológiai harc közepette a gyomláló lelkület ellen szólni; a személyi kultusz idején arról prédikálni, hogy bűn embereket dicsőíteni; a Rákosi-műszakok, a sztahanovista élmunkások között arról beszélni, hogy a vasárnap Istené; vagy a béketüntetések harsogó jelszavai között kimondani azt, hogy egyedül Isten teremthet békességet. De talán, ha bepillantást nyerünk a korabeli sajtóba, jobban megértjük, hogy a negyvenes évek végén, az ötvenes években szószékről hirdetni Isten igazságát hőstett volt. Olyan cselekedet, amelynek jelentőségét fel kellene fognunk, s tovább kellene adnunk fiainknak és lányainknak, hogy megértsék ők is: diktatúrában is lehet szabad emberként élni, gondolkozni, szolgálni. Kötetünk rendhagyó prédikációs kötet. Dobos Károly prédikációi csak töredékesen maradtak fenn. Ezeket a töredékeket helyeztük el a kor dokumentumai, a korabeli írott sajtó, a pártlapok és parlamenti hozzászólások keretei között, hogy egy kicsit beledöbbenjünk abba, mit is jelentett Isten igéjével szolgálni a negyvenes évek második felében, ötvenes évek elején Magyarországon.